Mika Waltari: Az asszony és az idegen

A magyar kiadás két egymáshoz kapcsolódó kisregényt tartalmaz.

Eredeti cím: Vieras mies tuli taloon (1937) és Jälkinäytös (1938)

Fordította: G. Beke Margit

Az isten háta mögötti szegényes tanyára a hideg, korai alkonyatban egy idegen kopog be munkát keresve. A tanyán három ember él: egy megkeseredett, az élettől már semmit sem váró, de a megaláztatásokat egyenes derékkal viselő, még fiatal asszony; a férje, az alkoholtól torz szörnyeteggé vált hajdani mérnök, és a gazdaság korábbi gazdája, egy öregember. Az asszony felfogadja a különös, szótlan férfit, aki nekilát, hogy a legszükségesebb munkákat elvégezze. Idő múlásával a két sorsüldözött ember egymásra talál, bár szerelmük jövőjében egyikük sem hisz igazán. A tragédia hamarosan be is következik…

„Az asszony és az idegen” első része Mika Waltari 1937-ben megjelent kisregénye. Folytatása a következő évben megjelent „Utóhatás” című regény. (Magyarországon a két regény egy kötetben jelent meg) A regényekből két film is készült, 1938-ban és 1957-ben. Nevüket a duó első része után kapták.

Waltarinak elege lett a korábbi műveire kapott kritikákból, és a WSOY novellapályázatára álnéven nevezett be. Ez jó lehetőséget kínált arra, hogy a róla alkotott véleményeket félretéve, ezt művét mindenféle előítélet nélkül bírálják. A történethez újságkivágásokat is gyűjtött, mivel már régóta szeretett volna írni egy újságban talált témáról.

A mű helyszínéül a vidéket választotta, mivel általában a városi élet portréírójaként volt ismert. A művet még egy általa megbízhatónak tartott gépírónővel is legépeltette, hogy saját írógépét ne lehessen felismerni.

Mivel volt idő egy másik műre is, Waltari a pályázatra írt egy kisregényt is, „Ne legyen többé holnap” címmel. Ezt inkább a saját stílusában (és a saját írógépén) írta, hogy a zsűri azt higgye, ez Waltari műve, és ne gyanakodjon arra, hogy egy másik regényt is írt.

„Az asszony és az idegen” megnyerte a novellaíró versenyt. Bár megosztotta a közönség és a zsűri véleményét is, ma már Mika Waltari egyik legjobb kisregényének tartják.

Nagy felháborodást keltett a háziúr részegségének és elmebetegségének brutális ábrázolása, és különösen a mű erőszakos zárójelenete, valamint az, hogy a gyilkosság elkövetőjét nem kapják el.

A regény által kiváltott heves reakciók meglepték Waltarit. Elhatározta, hogy folytatást ír hozzá "Utóhatás" címmel, amelyben a bűnöző megbűnhődik tettéért, és megnyugtatja az első résszel elégedetlen moralistákat. Astrid Jönsson, aki meggyilkolta a férjét, viszonylag enyhe, kétéves büntetést kap egy javítóintézetben. A könyv igazi gonosztevője a bűnös Alfred Jönsson, akinek részegsége tönkretette Astrid életét, és végül arra késztette, hogy értelmetlen bűntényt kövessen el.

A hangoskönyv meghallgatható itt:

(1. kötet) 1. rész ; 2. rész ; 3. rész ; 4. rész ; 5. rész ; 6. rész ; 7. rész ; 8. rész ; 9. rész ; 10. rész ; 11. rész