FinnKult

A határozószó egy olyan szó, amely azt fejezi ki, hogy hogyan, mikor, hol stb. csinál valaki valamit. (kauniisti, aikaisin, kaukana) A legáltalánosabb a módot jelentő sti -végű határozószó, ami a milyen módon, hogyan (millä tavalla, miten) kérdésre válaszol. Ezt melléknévből képezzük úgy, hogy a melléknév szótövéhez illesztjük a -sti végződést: kaunis (kaunii-) > kauniisti, hidas (hitaa-) > hitaasti    A határozószavakat általában nem ragozzuk, de sok határozószó ugyanúgy fokozható, mint a melléknév: nopeasti > nopeammin > nopeimmin,                     aikaisin > aikaisemmin > aikaisimmin,                    alhaalla > alempana > alimpana   A határozószó fokozott alakjainak bővítményei A határozószavak fokozott alakjai előtt lévő bővítményekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a melléknevek bővítményeire. A KÖZÉP- ÉS FELSŐFOK KÉPZÉSE A módot jelentő sti -végű határozószavak középfokának jele a mmin , a felsőfok jele pedig az imm

A melléknév azt mutatja meg milyen valaki vagy valami. A melléknév fokozható, közép- és felsőfoka van. iso → iso mpi → iso in   A melléknév alapfoka azt mutatja meg, milyen valaki vagy valami.           Tiina on mukava. A középfokot akkor használjuk, amikor összehasonlítunk két dolgot.           Tiina on mukavampi kuin Niina. A felsőfokot akkor használjuk, amikor három vagy több dolgot hasonlítunk egymáshoz.           Minusta Tiina on maailman mukavin ihminen. A KÖZÉP- ÉS FELSŐFOK KÉPZÉSE A középfok és a felsőfok jelét ( mpi és in ) a melléknév szótövéhez illesztjük. nominativus: heikko szótő: heiko- középfok: heiko- mpi felsőfok: heiko- in Középfok    (iso mpi ) heikko (heiko-) > heikompi, makea (makea-) > makeampi, suuri (suure-) > suurempi, terve (tervee-) > terveempi, rikas (rikkaa-) > rikkaampi, iloinen (iloise-) > iloisempi, mauton (mauttoma-) > mauttomampi, väsynyt (väsynee-) > väsyneempi, kevyt (kevye-) > kevyempi