Eredeti cím: Nuorena nukkunut (1931)
Fordította: N. Sebestyén Irén
A huszadik századi finn irodalom sajátos alkatú klasszikusa
Frans Eemil Sillanpää. Egész szívét és irodalmi munkásságát az északi természet
áttetszően tiszta és mégis titokzatos rezdülései és honfitársaink olykor
poétikus, olykor döbbenetesen szomorú élményei töltötték be. Silja című
regényéért tüntették ki Nobel-díjjal, de más műveiben is a lelki finomság és
vergődés nyert páratlanul egyéni megörökítést.
A regény hősnője, Silja, „egy régi családfa utolsó hajtása”:
maga is áttetszően tiszta – élete a körülötte kavargó viharokban csak
tragédiába fulladhat. Leányságát és boldogságát az élet nehézségei és
igazságtalanságai mérgezik meg. A regény hátterében zajló finn polgárháborút
nem közvetlen politikai eszközökkel, hanem elsősorban a jó és a gonosz küzdelmeként
ábrázolja az író: egy percre sem kétséges, hogy rokonszenve azoké, akik a
szegények boldogságáért harcolnak. A tragikus végű idill így tágul
világtörténelmi témává, és így lesz Silja mártíriuma a tragikus elbukás önmagán
túlmutató jelképe is.
N. Sebestyén Irén újonnan átdolgozott fordítása Sillanpää
stílusának pontos érzékeltetésével hozza közel a mai olvasóhoz a kor viharoktól
terhes levegőjét, Silja lelki gazdagságát és tisztaságát.
A hangoskönyv meghallgatható itt:
1. rész ; 2. rész ; 3. rész ; 4. rész ; 5. rész ;
6. rész ; 7. rész ; 8. rész ; 9. rész ; 10. rész ;
11. rész ; 12. rész ; 13. rész ; 14. rész ; 15. rész ;
16. rész ; 17. rész ; 18. rész ; 19. rész